Sajnos hamar kiabáltam el a dolgokat Lencsivel kapcsolatban.
Délben azt vettem észre, hogy nagyon nyúlkál a füléhez, és amikor véletlen hozzáértem a jobb oldalon a fültövénél az arcához, akkor élesen felvisított.
Belenéztem, és iszonyatos látvány fogadott, csurig volt fülzsírral-tudom, érdekes dolog ez, olyan, mintha nem ápolnám a gyerekem, de sajnos ez a mai nappal lett olyan.
Piszkálni nem akartam, ahhoz még túl kicsi, nem akartam ártani vele.
Felhívtuk a védőnőt, aki azt tanácsolta, hogy este 6-ig menjünk el a rendelőbe, nézessük meg, vagy esetleg holnap, ha az jobb nekünk?!?!!
Azonnal indultunk, ekkor volt 3 óra, szerencsére semmit nem vártunk, rögtön be tudtunk menni.
Én fülgyulladásra gyanakodtam és igazam is lett a doktornő szerint, illetve pirosnak találta a torkát is.
Viszont nem köhög, láza nincs és az orra sem folyik.
Ezután elküldött minket az "esztéká" fülészetre, na ott jött a nemulass.
Szegény kicsikémet úgy megkínozták, hogy rögtön könnyes lett a szemem.
Négyszeres adag kicsi vattapamaccsal takarították ki a fülét, majd behelyeztek egy valamivel átitatott gézcsíkot, ami holnapig benne lesz, délelőtt kell mennünk cserére, a füle pedig le van ragasztva.
Szerencsére nem piszkálja, és úgy látom, hogy nagyon megkönnyebbülhetett, mert azóta csak alszik, alszik, alszik.
A "hogyan lehet ez" kérdésre nem igazán kaptunk választ, de mindegy is már, csak a gyerek jöjjön rendbe!

Nagyon féltem őt, nekem már csak ő maradt...csak nézett rám ma is szinte könyörgően és úgy zokogott, én balga meg nem tudtam, hogy mi van...eleinte, mert utána rájöttem!