2010. július 30.
Az úrfi előszeretettel hajtogatja egész nap Totti nevét tisztán, érthetően, köszönhetően édesapukájának.
Persze az "anyázás" meg várat magára:(

2010. július 29.

Igen kellemetlenre és aggódósra sikerült az éjszakánk tegnap.
Már épp lefekvéshez készülődtem, amikor ránéztem Kobakra és észrevettem, hogy a szája mintha nem az igazi lenne. Közelebb menve láttam csak, hogy felül a bal oldalon igen meg volt duzzadva neki, és egyből tudtam, hogy ez nem fog, vagy étel allergia lehet, mert akkor mindenhol fel lenne dagadva.
Szerencsémre pont felkelt, gondolom nem kapott rendesen levegőt, én fogtam, kikaptam az ágyból, és mint ahogy nem szoktam, most elkezdtem pánikolni....de nagyon!
Apuka meg nem volt itthon.
Gyors telefonálás neki, 5 perc múlva már együtt pánikoltunk, de addigra összeszedtem mindent és indultunk az ügyeletre.
Az orvos is csak a fejét rázta, töviről-hegyire kikérdezett mindent, van-e ételre, vagy bármire allergiája? Mondtam, nincs, de azt laikusként is lehet tudni, hogy ebben az esetben az egész száj feldagad, neki viszont nem.
Valamiféle csípésre gondoltam, mert egy pici piros pöttyöt azért láttam.

Összegezve: orvosi csoda lettünk, mert a miértre nem jött válasz, felírtak egy halom felesleges gyógyszert,aminek felét/hála a szaktudásomnak:))/ nem váltottuk ki.
Éjjel nem aludtam, vagyis nem úgy akartam, hogy indulásra kész harcidíszben, ugyanis megvolt az esélye, hogy az éjjel még vissza kell vinni őt az ügyeletre.
Reggelre szerencsére lelohadt, én megkönnyebbültem, de azért nagyon féltem, hogy ugyanaz érte, mint anno engem.
Mára ismét a régi, nem győzök utána menni és kiabálni a Hol vagy?-ot:)))

2010. július 23.

Helyzet az, hogy a gyerekgombóc 12 kg és 81 cm:)
Pedig nem is látszik rajta/mármint a kilók/, jól tartja magát az állandó meg nem állással. Mert sosem áll meg, olyan, mintha végtelen lenne az ideje és fél, hogy bármiről is lemarad.:)

2010. július 21.

A mai nap röviden:

15.hós oltás öcskösnek, medencézés, nagymosás, újabb szomszédmajmolás tényének tudomásul vétele, Empanada vacsorára, vasalnivaló-kupaccal való szemezgetés.
Ámen!

2010. július 19.

Ma viszonylag jó napunk volt, ámbár volt némi nyávogás, de betudom a fogaknak.
Apropó, fogak: ma vettem észre egy újabb versenyzőt, úgyhogy 14 lesz már az:DDD

A mai sétát elnapoltam holnapra, volt viszont szokásos 10 km tekerés 20 kilóval/csomag elől, gyerek hátul/, így lelkifuri-ahogy azt a cukiságok mondják-nincs.
Nemrég fejeztem be 20 perc fenekezést/na nem Döbrögire és Ludas Matyira gondolok/, izzadtam is, mint egy szaharafogoly:) A lábam még mindig remeg, de ilyenkor mindig olyan jó!!!
Enni ma alig ettem,bár ha visszagondolok, az utóbbi napokban sem vittem túlzásba, valamit kívánok, de nem tudok rájönni.


Egy kép gyerekecskéről, rá nem jövök, hogy vagy repülni tanul, vagy Jézus tényleg él!:DDD

2010. július 18.

Magától értetődő, a ma reggelünk is úgy telt, hogy vártuk! a vihart/menjünk-e, vagy sem/, ám nem történt különösebb "katasztrófa", mint ahogy lenni szokott.
Az ebéd utáni alvást követően nem bírtunk magunkkal, és elindultunk a fiatalúrnak atlétát nézni, itt említeném meg azt a szomorú tényt, hogy NEM LEHET KAPNI!
Hosszas kérdezgetésem eredményeként hozták tudomásomra, hogy előre kellett volna gondolni rá...ekkor tettem fel egy olyan kérdést, hogy már az újévet is ezzel a tudattal kell köszöntenem???
Nos, atléta nincs, van helyette ujjatlan body, de az is alul kipatentolva, mint egy miniruha. Így adja elő a fiatalság:))
Majd jött a lelkiismeret-furdalás, amikor is elhaladtunk egy kéregető mellett/aki mellesleg egy szimpatikus apó volt/, de MA kihagytam a jótéteményezést. Bánom már, hazáig ostoroztam magam, de végtére is: ne adhatok mindenkinek...

Majd délután felfedezést tettem, a fiatalúr megörvendeztetett minket három újabb foggal, kettő felül, egy alul, így már piszkos tizenhármas" a létszám.
Nagyon nő ez a kisgomba, lassan elhagyja a "fészket". Ma speciel úgy köszönt/tőlünk hallva/, hogy szevasz-ami az ő szájából így hangzik: szeasz:DD
Tegnap pedig főtt tésztát kanalazgattunk, amikor rámutatott és kérdezte: ez?
Tészta-feleltem.

Erre ő:
tétta:))


Imádom....

2010. július 17.

Megvan végre a medence, minden klappol a mai nap egészen addig, amíg be nem megyünk a házba és azt halljuk, hogy szó szerint leszakad az ég.
Akkorát dörgött közvetlen mellettünk, hogy a környék összes riasztója beindult, mi meg gyerekecskével megdermedtünk a félelemtől és úgy 1 percig moccanni sem mertünk.
Majd hazarohant apuka, és közölte, hogy nem messze tőlünk már özönvíz áll az utakon, a lezúduló esőtől látni sem lehet az autóban.
Ismét pánik, ismét félelem, hogy vajon ezt megússzuk???

Megúsztuk.....