2009. október 29.
Megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a kisgyerekbe erőltetett puszta 1 kiló sütőtök majdcsak olyan állagban jött ki alul, mint ahogy bement felül:)
Jaja, csak ámultam, tanulmányoztam biológiailag, természettudományos szempontból is körbejártam ezt a kérdést, de úgy gondolom, hagynom kell, hogy a természet elvégezze a magáét.
Nemúgy a sóska, amit ma némi krumplika kíséretében 3 decivel el is fogyasztott.
Olyan jó étvágya van/tudom, ezt már oly sokszor ecseteltem/, de nem győzök hálát adni az égieknek, hogy nem egy olyan finnyatanya, mint az anyja. én sajnos....húúúúú, inkább több olyan dolog van, amit nem eszek meg, mint amit igen:(
E van.
A kajáit viszont írni fogom rendszeresen, mert előfordult, hogy már a 3. nap is ugyanazt akartam csinálni, apuka figyelmeztetett, hogy talán más is elférne a kisgyomorban. Ma puszta 15-20 kilót cipeltem haza a piacról, csak kisgyereknek vettem egy rakat zöldséget, és annak ellenére, hogy állandóan etetném, nagyon csenevísz:)
Néha olyan kis vékonynak látom...meg gyönyörűnek/na az elfogultság!/-gyönyörűnek egyébként mindig...
Grammatikailag még mindig csak a visongás és a fura köhécselés szintjén állunk, szerintem már rohadtul unhatja a ba-ba, ma-ma szótagolósdit. És  ki is röhög:)

2009. október 28.
Van egy kisbarátunk, a neve: Pucérbaba.
Érdekes, ez a kis manó minden este megjelenik a fürdőszobatükörben, és édesen visszamosolyog a fiacskámra.Persze Kobak nem érti, hogy ki a megszólalásig":D hasonlító emberke, de ha este már csak emlegetem is, hogy:
-Gyere, megnézzük a Pucérbabát, alig várja!:))
kajánul mosolyog, és mintha szégyellős is lenne:)



Viszont a tegnap.....ó, az nem volt semmi.
Egész álló nap üvöltés volt, és nem tudom a magyarázatát.
Szinte semmit nem tudtam csinálni/a fontos dolgokra gondolok/, enni sem úgy evett, mint szokott-nem volt se hümmögés közben, se gyorsaság.
Estére ki is borultam, egy rokonom is kikészített teljesen, szóval mulatságos egy nap volt.

2009. október 26.
2 napja új szokás van, most már nincs éles visítás, ezt felváltotta egy köhögés-féle, amibe beleröhög:)))én még ilyet nem is láttam-hallottam, mókás nagyon:))
és olyan kényes:DDDD csak hogy rá figyeljek. Örülök,hogy eltelt ez a 6 hónap, végre úgy passzolunk egy máshoz, mint borsó meg a héja,most értünk be egymáshoz:))és jóóóóóóóóó nagyon!!!

2009. október 25.

Kobak ezer arca....

2009. október 24.

Néha vagyok, néha nem..:D
Mostanság inkább a néhanem érvényes, ma estére is kicsikét leromosodtam.
Kuszaság és összevisszaság-ez jellemző, na, nem a családban, csakis nálam.
Minden téren kapkodok, sietek, igyekszem helytállni,/egyébként csinálom is a dolgokat, csakhát ugye a kuszaság/...
most is annyira vagyok lusta, hogy nem töltök fel képet...ennyit rólam..pedig cukipóknak újabb fürdési technikát alkalmaztam, édespofa nagyon, képek talán holnap!
Ma is megtettük a szokásos hétvégi zarándoklatot, bár véig azon járt az eszem/még itt is/, hogy nekem most mást kellene csinálnom?!?
ÁÁÁÁÁÁ, nem jó ez így, nem szabad, hogy KobakKapi rovására menjen.
A"baba-mama" szótanulgató kurzust serényen gyakoroltatjuk, bár több-kevesebb sikerrel.
Az eddigi,lenagyszerűbb és legfantasztikusabb, amit hallhattunk tőle, az ez volt:
áeeeeeeeeeeeeeeeeáááááááááááeáeáeáeáeá----és ez mind sikítva:D
Lesz ez még jobb is:)))




Gerharg Keifel: Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

-Te hatalmas kéz, szükségm van terád,

mert nélküled szine semmit sem érek.

Éreznem kell a tenyered melegét, mikor

felébredek és mellettem megjelensz.

Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,

hogy megmaradjak, és felépíthetem apró ajándékaim.

Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok,

ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

- Te kicsi kéz, szükségem van terád,

hogy belém kapaszkodj és megragadj.

Hadd érezzem kedveskedésedet, mert

érted kell kezet fognom sokakkal,

de játszani és mosolyogni sem tudok,

csak veled együtt, mikor átölellek,

s veled

együtt felfedezem újra a vílágot, a csodálatos, kicsiny dolgokat.

Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,

veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva

megköszönni dolgokat.

Légy mindig velem, erősítsd a kezem..

2009. október 22.
Zombi vagyok mostanság...nem úgy, mint gyerekecske-gombocska, aki olyan aktívan éli mindennapjait, hogy néha nem győzöm követni.
Amíg én agyalok, ő sikít...amíg én takarítok, ő kacag, amíg én főzök, ő tv-t néz, amíg telefonálok, ő is, csak a távirányítóval.
Mindent figyel/lehet kém lesz?!?!?!/
Éjjel már nem igényli az evést, 4 napja végigalussza az éjszakát.
Tegnapelőtt a'la natúr, minden előzetes kóstoltatás nélkül leküldtem a kis szervezetébe 3 dl sóskát! ÉS MEGETTE!!!Nagy hümmögések közepette/merthogy minden egyes falathoz nyom egy hümmögést-gondolom, mert ízlik neki a kaja/eszik.
IMÁDOM!!
Olyan jó, hogy nem válogatós, sok anyukától hallottam, hogy a gyerek csak azért nem eszik ilyet, mert az zöld?!?!?!?%*/'=)
Azelőtt meg kinézte a számból a szamócajoghurtot, így adtam neki 4 kanállal-az is hümmögésekkel társított móka volt:)
Szóval jó vele, pláne most, hogy már teljesen egyedül  vagyunk itthon, így megaegymásra vagyunk utalva.
Már tanítom beszélni is:DD Mondom neki, hogy BA-BA, meg MA-MA, de sajnos még nem jártam eredménnyel:)DDDDDDD
Nem adom azért fel, lehet első szava az lesz majd, hogy geotermikus gradiens:)
Türelem-türelem, rózsát terem!

2009. október 19.
Fióka fél éves lett!!
Isten éltessen drága kincs!

Meglepett ma a gyerekem, és bevallom, kissé szkeptikusan fogadtam az előzményeket, de minden jól alakult.
Történt ugyanis, hogy a'la nature(itt értsd: magában) adtam neki sóskafőzeléket, egy pici krumplival turmixoltam csak össze, majd tördelvén a kezem és rogyasztván a lában idegességemben, odatopogtam az etetőszékhez és vártam a hatást. Bár, az igazat megvallva, nem vártam, mert lélekben egy fintorgásra és a sóska szájból kifolyósodására készültem.
Ehelyett a gyerekecske 3 !, azaz három deciliternyit kanalazott be, én meg nem győztem vigyorogni előtte ülve, mint egy tejbetök:)

Kobak ma féléves....pedig még most volt a pocakomban, nemrég "szenvedtem" érte, nyúltam hozzá félőn és féltőn, éjszakáztam, sírtam, ordítottam és toporzékoltam, mert bizony voltak kétségbeejtő pillanataim, amik mára rutinná váltak...
Olyan NAGY már:) nekem az, a szemem/szemünk láttára cseperedik, minden nap van valami látványos változás, vagy akár cselekvés részéről, ami még jobban duzzasztja a mellünket!
Bár most nehéz minden, de köszönjük, hogy nekünk rendelt az ég!
Boldog félévességet drága kincs!

Új szelek fújnak...lehet szó szerint is venni, de tulajdonképp a gyerekecskémről szólna ez a kis szösszenet, napok óta új mániája van: a pelenkázón rágja a lábujjait, napközben meg fülsüketítő sikongatásokkal tarkítja kis életünket:).
Feltételezem, hogy a decibeleket igyekszik tesztelni, mert eszméletlen hangos, néha már-már fülsüketítően.



Na, ez a két kép pedig...:))
Tegnap készült, épp a keledezése után van a gyerekecske, alig látott ki a fejéből, én, a gonosz anyuka meg pont lekaptam:D
Még jó, nem minden nap lehet látni kiságyszétkapást, gondoltam, megörökítem:)
De hogy a francba lehet így aludni?????

2009. október 14. 
Ma reggel nagyon hidegre ébredtünk., mit hidegre?!?!? a lábújjam sem mertem kidugni a takaró alól:(
Kiskobak nem fázott, agyonöltöztetem még éjszakára is, merem állítani: túlságosan is:))
Nappal is harisnyát adok a nadrág alá, a harisnyájára még húzok egy zoknit, felül pedig hosszúujj, rövidujj, bebújó, kibújó...minden!
Szegény, már alig tud mozogni a rétegektől, de fő az anyai gondoskodás.
Már 4. napja nem voltunk kinn, mert mindenki csupa beteg, ahol dolgom volt, oda meg nem vihettem épp ezen okból kifolyólag, úgyhogy szegény gyermek már azt sem tudja, hogy milyen a levegőzés.
Na, majd ma! mert szándékozom egy hosszabb sétát tenni/most, hogy így baromi hideg van/, így bacik sincsenek, mert a hideg megöli a fenevadakat:)

Séta elvetve: időjárásjelentés:
JÉG ESIK!!!
és az eső...na, arról is megvan a vélemény, egész nyáron szinte semmi eső, folyton locsolni kellett, most aztán bepótolja őkegyelmessége rendesen.
A hidegről jut még eszembe,ahogy nálunk az szokás, nincsen hideg sütőtök nélkül-igaz ez fordítva is: nincs sütőtök a jó hideg nélkül.
Majdcsak minden nap sütünk, fióka is imádja, ma is nagyon jó étvággyal megevett belőle egy nagy adagot.
Mostanában nincs baj az evésével/ne is legyen!/, szinte minden ízlik neki-már amit eddig adtam . Vezetek egy táblázatot, ott nem azt nézem, hogy mit lehet adni, oda azt vezetem, hogy Én mit adtam eddig. A kettőt össze szoktam vetni, és örömmel tapasztalom, hogy ahogy a mondás tartja: nem minden rovar bogár...
Nos, ez erre is igaz, nem feltétlenül kell várni addig, hogy épp betöltse a lurkó mondjuk a 6-8. hónapot. Jóóó, voltak némi fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy nehogy baja legyen bármitől is, de eddig sima ügy.
Én meg hülye vagyok...
miért kell nekem minden nap szájtátva elcsodálkoznom azon őt nézve, hogy ez a szépségesség nemrég még "odabennt" kuckózott, most meg kézzelfogható, szemmel, szájjal, füllel érzékelhető igazi csoda az életben?!?!?!

2009. október 13.
Húúúú, elég beszarós éjjelünk volt, olyan vihar van nálunk már késő este óta, hogy elképzelni nem lehet. Bár féltem, de hajnalban kénytelen voltam kimenni, mert az összes virágomat szétzúzta a szél, a cilóim is összekuporogva bújtak egymás mellett a kis dobozlakásukban.
A kisgyerekem meg...:)))hát édes volt, a takarót felhúzta egészen a szeméig, csak az látszott ki, és semmi más nem látszott a sötétben, csak hogy valaki nagyon pislog:D
Pillanatnyilag így néz ki az ablak:

Egyébiránt kisfióka is megérezhette, sőt, meg is érezte ezt az időt, mert tegnap naggggyon nem bírtam vele. Na, volt multinyávogás, sikongás, ebéd elutasítása/pedig jó vót/, úgyhogy néha-néha kicsit magára hagytam a kis szobácskájában, hogy gondolkodjon már el magán:)
Sétálni sem voltunk, lestrapáltam a lábam délelőtt, úgyhogy ez inkább lustaságomnak köszönhetően alakult így.
Rájöttem, ilyenkor is nyűgös. Megvan a kis napirendje/VÉGRE!/és nem igazán lehet eltérni ettől.
A seneke csupa piros, kenem már minden szirszarral, de egyre csúnyább. Egy huzattal már a ránctalanító is a kezembe akadt, de azért azt mégse kellene...:)
Fog még mindig a fasorba-se, úgyhogy nemtom, hogy mi van.
És a legújabb:
ha nem vagyunk mellette, magában énekel....
Jackson benne bújt meg...reménykedünk:)

Na, és ilyen volt a tegnapi hangulata:)

elfogultságosság

Tegnap megkérdezték, hogy mit gondolok a gyerekemről...igen, feltettek egy ilyen kérdést, bár nem tudtam hová tenni, de frappánsan válaszoltam: szerintem nagyon jó fej!
Már nem ordít egész nap/komoly!/,viszont folyton sikít, rájöttünk az apjával, hogy a saját hangja tetszik neki és próbálgatja a tűréshatárt/nem az övét-a miénket!/,  mindent megeszik, tegnap pl. kóstoltatgatás nélkül megette mind a banánt, mind a zellert, mind a fokhagymát.
Na, itt jön az, hogy ÚRISTEEEEEEN..ja, adtam neki fokhagymát, méghozzá a répa-krumpli-zeller rottyantásba turmixolva, ugyanis BIZONYÍTANDÓ, hogy jó a kis szervezetének.
Szóval e téren is haladunk, és tovább sorolva még elmondom azt is, hogy szinte egész nap nevetünk, sőőőőőőőőt, mi az hogy nevetünk, kacag ez a gyerekecske, de még hogy! mindenen! rajtam, az apján, saját magán, a világon...mindenen!
Akkor pedig csodás érzéseket ébreszt és könnyeket csal a szemebe, amikor odahúzza a kezét az arcához, hogy simogassam, a kezéhez pedig azért, hogy puszilgassam. Olyankor, olyan, mint egy kisbáró:D
2 napja viszont nem bírtam vele, de ma okosan rájöttem, hogy miért: tegnap sem vittem sétálni, sőt ma sem vittem/volna/, ha esik az eső, de hál' istennek késő délután már elfogadható idő volt, így tudtunk egy kört csavarogni.
Ami elborzaszt: megint egy halom ruhát kellett eldobozolnom,mert kinőtte őket, sőt, van olyan, ami születése óta egyáltalán nem is volt rajta, de a konfekciókat viszont átugrottuk:D... nem lehet már ezt bírni, úgy nő ez a gyerekecske, mint az égig érő paszuly:)

ma is jó fiú volt, nem volt semmi hisztéria, nyávogás, stb, mint volt/rég/:), viszont az esti szertartását továbbra is megtartja: 18.00-tól 19.00-ig, vagyis a fürdetésig már nem bírok vele. csinálhatok én akkor bármit vele, megy a nyávogás ezerrel...
mindegy..ez legyen a legnagyobb bajunk az életben!!!
Ma ebédre sárgarépa-rizst adtam neki, volt is hidegrázása rendesen, de jó anyuka lévén, mindet letömtem" a kis torkán:DDtöbbet sem adok neki ilyet...vagy legalábbbis valami más ízzel keverve:) Viszont maradt egy kis húsleves még/naggyon fínom marhacsontból főzve/és annak a levét megkóstoltattam vele. Úgy nyelte, mint kacsa azt a bizonyost:D
Estére jól kifárasztottuk, volt ám dörzsi-dörzsi/szemgolyógyűrkölészés, aki nem tudná:D/, úgyhogy sokáig nem kellet kérlelni, hogy aludjon má".

 2009. október7.
 Tegnap esti/éjszakai/családi idill:)....
Kisember felkel éjfélkor..szeme kipattan, nem alszik az Istennek sem....Anyuka és Apuka megáll az ágya mellett, nézik, szugerálják belé vissza az alvást....de az Istennek sem...
Megetetik a gyermeket, hátha...hátha volt..., de a szem még mindig mered reájuk....
és ekkor jön anyuka, aki énekli e dalt....
Aludj el kisember!
és a Kisember elaludt....

 2009. október 6.


Csupi ma jól viselkedett, evett is rendesen, sunyimód csak belecsempésztem egy kis brokkolit ebédre a csirke-krumplijába, így megette:)
Vettem pár dolgot is télre neki, úgy felkészítem, hogy egy eszkimó is jöhetne cserediáknak, meg a fiam is mehet oda akár:)

Egy szó, mint száz...szép az élet a felhők alatt is:D

 2009. október 4.
A mai nap...nos, az elég kusza volt ahhoz képest, hogy vasárnapot írtunk.
Volt fetrengés reggel, játszóház délelőtt/fetrengés közben/, sütés-aranygaluska/, majd a zarándoklat...
Igaz, nem hajazott az El Camino-ra, de rendesen elfáradtunk, mire hazaértünk.
Sok kedvem azért nem volt, valahogy szét voltam hullva, este be is ültem egy nagy kád vízbe, de az sem segített-bezzeg a fiatalúrnak, napok óta több vizet engedek neki a kiskádba, és mérhetetlen izgalommal csapkodja a vizet, ha belemegy a szemébe, akkor meg-megdözsöli, sőőőőőt, este még arra is rászánta magát, hogy egy ültő helyében megnézze, mi rejlik a víz alatt:)))mint egy tavikacsa:)
Alábukott arccal, majd olyan hirtelenséggel vissza is emelte a buksiját, nézett megszeppenve, de a sírás elmaradt!!/hiába, a kis Baywatch-bébim/

2009. október 3.



Ma is egész nap játszóházasdi volt, délelőtt/mint ahogy látszik is:)/azon igyekezett, hogy hasból feltornázza magát-nos, ez több-kevesebb sikerrel, de ment a szépségnek!
Ebéd a húslevesből kivett répa-krumpli volt rizsikével és egy kicsi húslével összerottyantva/mondanom sem kell, megdöntöttük a babagyorsanevés világrekordját/.
Ebéd után zarándokokat megszégyenítő sétára mentünk, bejártuk az egész Nagyerdőt, szedtünk apukának platángalacsint, falevelet/baromira örült nekik:D/, néztünk kacsákat, ismerkedtünk csúnya gyerekekkel, lebrümmögtünk vasorrú banyákat és jól elfáradtunk. Persze a gépet nem vittük, úgyhogy a sok érdekességről fotó egy szál se:(
5-től 7-ig atomnyűgi volt a porondon, őfiókasága már a hazatértünkkor aludni szeretett volna, mert volt dörzsi-dörzsi/ilyenkor tudom, hogy baromira fáradt, ha dörzsöli a szemeit/, de én nem hagytam és csesztettem szegényt minden hülyeséggel csakhogy eltereljem a figyelmét.
7-kor már nem bírta/én sem!!/, úgyhogy megvolt a fürdés, benyalta a szokásos 200ml grízes tápiját, és azóta alszik, mint a bunda:)
én meg még nem:(()))))

Diótörő.....avagy egy átfordulás sikeressége képekben:)

Ma nagyon nyűgüs volt a kisherceg/már amikor éppen nem/le is fáradtam kellemesen.A tegnapról nem is beszélve, a nagyuraság tegnap baráti pókerpartira ment, ennek örömére sütöttem nekik egy bazi nagy tepsi almást, épp, hogy a fürdetésre kész lettem. Igaz, ma nem sütöttem...ma könyörögtem a gyereknek, hogy egyen má'...nem tudom, hogy mi lelte, de nem volt étvágy-talán a szerelem:)viszont benyelte a csirke-kukoricát!

A takony nálunk is hódít, de azt nem látnám, hogy fájlalná a torkát.apropó-az orra: a múltkori fül-orr-gégészeti vizsgálaton megállapították, hogy a gyereknek orrsövényferdülése van?!?!?!

én azt hittem, az majd csak úgy lesz...de hogy valaki ezzel szülessen???na, kapok majd akkor az arcomba kétfelől horkolást, asszem ez lesz a legmuzikálisabb dolog, amit itthon meghallgathatok csendben:)

...nos, az új szerelem én vagyok...a fiam számára..
Eddig is képben voltam, csak most még jobban. Reggelente ölelő-szerelem van, délben kajaadó-szerelem, délután sétáltató-szerelem, este fürdető:)))
Mindennek örül, folyton fülig ér a szája/amikor épp nem, akkor ordít:))/és csodálattal néz rám. én meg olvadozok..
A "játszóházasdi"/merthogy egész nap móka van és kacagás/egyre nagyobb kaliberű, már mondókákkal traktálom a kis kobakját. Nagy kedvenc a "kerekecske gombocska", még a végére sem érek, ő már előre röhög...igen, röhög, még véletlenül sem mosolyog, hanem teli szájjal röhög:)
Van még "Hinta-palinta, Jó reggelt kívánok, stb. és a hapcizást szintúgy kiröhögi...csak tudnám, hogy mi olyan vicces ezen, nemcsak a sajátját, de az enyémet is.
A sütötökimádata jeléül ma is megkoronázom a napot egy óriási darab sütésével, adok hozzá csirkehúst is, imádja!
A tegnapelőtti  barack-keksz nem ment, valami volt a levegőben..Pedig minden nap szándékozom gyümölcsöt adni neki, nem is gagyit, hanem igyekszem vegyszermenteset..
Ma viszont....................megette a kukuricadara-csirkemell párosítást mind egy szálig!!!!!
Viszont: ma nagyon nyűglődike, nem nagyon bírok vele, próbáltuk a szokásos ebéd utáni alvást, de csak sírás-sírás.sírás lett a vége. Úgyhogy magam mellé vettem az ágyban, hozzábújtam, majd addig szuszogtam az arcába, hogy végül elaludt....25 percre...áááááááááá, a francba:)
A legújabb pedig amit megfigyeltünk, hogy odahúzza az arcocskájához a kezünket, hogy simogassuk...mert azt ő naggggyon szereti!