Kobak ma féléves....pedig még most volt a pocakomban, nemrég "szenvedtem" érte, nyúltam hozzá félőn és féltőn, éjszakáztam, sírtam, ordítottam és toporzékoltam, mert bizony voltak kétségbeejtő pillanataim, amik mára rutinná váltak...
Olyan NAGY már:) nekem az, a szemem/szemünk láttára cseperedik, minden nap van valami látványos változás, vagy akár cselekvés részéről, ami még jobban duzzasztja a mellünket!
Bár most nehéz minden, de köszönjük, hogy nekünk rendelt az ég!
Boldog félévességet drága kincs!