2009. november 10.
Van egy " Nem-nem-nem-nem-nem fiókám....
ma folyamatosan ezt mondja, közben pedig kényeskedik, mint egy lány. Fogalmam nincs, hogy honnan jött ez nála, mi nem erre tanítjuk, hanem a baba, mama, anya szavakra..
Most is épp énekel...az ágyban....
Néha..mit néha, MINDIG röhögünk rajta, olyanokat produkál:)
Viszont annak nem örülök, hogy még fent van, talán 2 napja van így, hogy később akar elaludni a szokásos 7-fél 8-nál.
Hiába, nagylegényeskedik:D
És akkor ott van még az "anyám, tutira leszakítom a fülbevalódat"-fantasztikus kis móka ez, én ordítok a fájdalomtól, ő meg koncentrál és tépi tovább a fülem.
Én vagyok a hülye, mert hagyom...de ugye a gyerekért mindent!...
ami még aggaszt..:) röhög, ha harapdálom...azt a fakír Úristenit!
Egyébként meg mindegy, hogy mit csinálunk vele, csak oltári nagy hülyeség legyen./lásd: Tojik a pók című kiselőadásunk/.
Ha belegondolok, nem esett messze a fáitól, apuka és anyuka is kicsit gógyi, miért épp ő lenne más??
A seneke tiszta piros, tele pöttyökkel,kenem én már minden szírszarral, de nem javul.
Ma, amikor épp igyekeztem szabadon hagyni egy kicsit, hogy levegőzzön, hát nem lepisált???
Erről ennyit.


Jó vele nagyon...folyton vigyorog, ha meg nem, akkor kényeskedve/és nem mellesleg a szeme sarkából lesve/próbál sírni-könnyek nélkül!!!
Na, ez a kamu, mert ugye úgy az igazi, ha vannak könnyek is:)