2009. november 7.

Az eddig ömlengősen és már-már megkérdőjelezhetően tökéletesen működő gyermek "elromlott" mára.
Ha valami gógyi van vele, akkor mindig azt találjuk mondani, hogy ELROMLOTT.
A hajam már dörzsölgetés nélkül is égnek áll, enni nem evett, holott imádja a sóskát és csak sír-sír-sír.
Őszintén: unom!
Amikor szeretnék kicsit agyalni, tervezni a tervezendőt, mindig akkor produkálja magát őnyávogósága, ma nem bírok vele és kész.
Apuka nincs itthon, én tartani frontot, bár ez ma kezd olyan lenni, mintha a Don-nál harcolnék.

Letettem a kiságyba, mese nincs, pattannak az idegek. És csend van.
Én meg leeresztek kicsit, mert ami sok, az sok!