2010. május 29.

A mai nap sem volt konfettiszórásos, egész nap csak esett az eső.
Délelőtt még azért el tudtunk sétálni ezt-azt venni, de déltől kezdődött a móka.
A félsz mindig bennem van, ha elkezd esni, szerintem amíg itt lakunk, ez már így is lesz.
Ma aztán mindent kitaláltam, hogy elüssük az időt, röpke 7 óra hosszáról volt csak szó:)
Ennek ellenére jó volt a mai napunk, főztünk, sütöttünk, rajzoltunk/vagyis inkább csak én/, brümmögtünk órákat/ez természetesen autóhang-utánzás lenne/, Kobak lufit durrasztott a saját kezében, amitől én inkább megijedtem, mint ő.
Volt csikolósdi, kergetősdi, Kopp-Kopp, Lencsi itthon van? nevezetű játékunk is. Erről azt kell tudni, hogy van egy játszósátra, aminek a sarkában mindig elbújik, és nekem, mint jószomszédnak kell kopognom a hálós ablakán. Ő lapít, majd amikor már mennék el, akkor nagy visítva előjön:)
Volt ma bújás is dögivel, most eléggé rászokott erre, de olyan jó érzés..

Nemrég este pedig a kádban bohóckodtunk, van egy pancsolós könyve, tele állatokkal.
Szinte már mindegyiket felismeri, ha kérdezgetem.
Most ő volt a "tanár", mutogatta őket a csöpp ujjával és nekem kellett megmondanom a nevüket.
Az egyik oldalon van egy halacska, buborékok jönnek ki a szájából.
Lencse rámutatott, én pedig megmondtam neki, hogy az buborék.
Erre mi történt?
Szétnézett a kádban és előkereste nekem a buborékfújót, majd belenyomta a kezembe.:))


IMÁDOM AZ ÉN OKOSKÁMAT!!!!!!!!!!!!!!!!!