2010. június 21.

Lencse beteg...jobban mondva jön valahol a foga és tegnap dél óta magas láza van/volt.
Orvoshoz nem vittem/és akkor itt jön a szarházi anyuka szindróma/, de minekután orvosnőnkről köztudott, hogy csak igen fontos esetekben foglalkozik a betegekkel, így nem erőltetem amíg lehet.
Három embert ápoltam már a végtelenségig, azt hiszem tudom kezelni a dolgot.
Csak aggódom...mégiscsak a gyerekemről van szó.
Nem sokat eszik-ez érthető, de a teát nyomatom bele....meg valamiféle pépes dolgokat.
Baromi nagy fájdalma lehet, mert éjjel többször felsírt hangosan, nem győztem vígasztalni.
Kegyetlen dolog ez, fájó úgy látni a saját véremet, hogy elernyedt, csöpp teste összekucorodva van az ágyon, őszintén és kérlelően néz rám a szemeivel...elesett na, nincs ezen mit szépíteni.
Bevallom, mielőtt még nem voltam anya, ugyan megviselt a beteg gyerekek látványa, de számomra akkor ésszel fel nem fogható volt. Egyensúlyt teremtettem elesett állatok és beteg gyerekek között, mára a mérleg nyelve kibillent, természetesen a gyerekek javára. Azért az állatok témája sem elhanyagolható, de kicsit mintha lentebb vettem volna a fanatizmusomból.

visszatérve:aggódok és őrlődök magamban, apusnak mutatom a kemény feleséget és anyát, közben pedig tördelem a kezeimet.
Pedig "csak" egy fog.....:)
csak rossz így ŐT látni.