2010. áprlis 6.

Kócosan, kisírt szemekkel vegetálok, akkora csend van a lakásban, hogy szinte fáj.
Lencse alszik, én folyton gondolkozom, enni nem eszem már egy hete, megy a hasam az állandó idegességtől, és úgy érzem, hogy az erőn is kezd alábbhagyni.
Még a héten sem jöhet haza, eredmény sincs, a folytonos várakozás már teljesen kikészít.

Tegnap kétségbeesésemben felhívtam az "apámat".
Nem vette fel, csak a felesége, mondta, beszél majd vele.
Ma reggelre azt üzente, hogy elkéstem/szó szerint...mármint a kapcsolattartással...
Micsoda egy Mónika show......

Az unokája 1 éves lesz és csak az iwiwen látta még eddig. Rettenetes szégyent érzek, hogy ehhez az emberhez valaha közöm volt.


Pfff..eddig én menekültem az energiavámpíroktól, most meg én magam vagyok az:))))