2010. június 25., péntek

2010. február 22.

Szégyen-nem szégyen, idáig együtt aludtam a fiammal, mert imádom ezt!
De, tegnap betelt a poharam, az istennek nem óhajtott elaludni még 8-kor sem, úgyhogy gondoltam, bekeményítek, és berakom a kiságyba/ahová való:)))/, majd tv kikapcs, és otthagytam a szobában.
Túl nagy volt a csend....
Benéztem, és azt láttam, hogy ül az ágyban magába roskadva és csak pislog nagyokat.
Én, a nagy elveket követő anyuka kivettem, jól megszeretgettem, majd ismét nálam kötött ki a nagyágyban.
Persze cseleztem egyet, mert később átraktam a kiságyába, aludt is hajnalig, amikor megintcsak úgy ült, mint egy árva madár:)
Vissza megint hozzám:)))))
Jówan, ítéljen el bárki, próbálom szokatni az ágyához, amiben nappal tökéletesen elalszik, de egyébként én is hibás vagyok, mert olyan jó vele aludni!!
A nappali alvásáról csak annyit, hogy nem sok igénye van már rá, ami miatt teljesen kivagyok, egyre kevesebb az a dolog, amit ne éjjel kelljen megcsinálnom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése