Memoár

2010. január 14.

BCG letudva, én ájultan, Cirmos pedig túlpörögve. Hazafelé elaludt, igaz nem sokat, most meg búgócsigázik itt nekem:)


Imádom őt....az egész lényét:
-az illatát
-a bőrét
-a szemeit, és annak zsiványságát
-a mosolyát és a három kis alattvalót/fogacskákat/a szájában:)
-ahogy félálomban a cumiját keresi és ahogy megtalálja hosszas, csukott szemmel való kotorászás közben, a szájába teszi
-ahogy "imára" kulcsolt kéztartásban alszik el
-ahogy eszik, és ahogy MINDENT eszik!
-ahogy bújik hozzám azzal a csöpp testével
-ahogy játszik, és amilyen komolysággal szemléli a játékait
-ahogy formálja a hangokat és közben sunyin figyel:)
-ahogy néha elgondolkozik/vajon min:)/és amint szólok neki, hirtelen, mintha szikra pattanna ki a fejéből, rámnéz és vigyorog
-ahogy tartja a kicsi kezeit este az ágyban, hogy puszilgassam...
...........egyszerűen IMÁDOM ŐT!