2010. június 7.

Azt hiszem, végre megérett az idő arra, hogy immár beinvesztáljunk abba a bizonyos biciklis ülésbe. Már látom is magunkat, ahogy Lencsefőzelékkel rójuk a kilométereket, sőt, valahogy a Tour de France élmezőnyére is odakeveredünk, átszakítva a célszalagot és meghatódva átvesszük Lance-től a plecsnit:)Búcsúzóul annyit mond: Bébi, vigyázzatok hazafelé!:)

A tegnapról nem tudom viszont elmondani ezt a fajta aktivitást, már arra sem emlékszem, hogy mit csináltunk. Olyan semmiheznincskedvem nap volt, bár nem voltam a szomorú, de valahogy csak Úgy voltam.
Azt tudom, hogy sétáltunk délután egy nagyot, végre elcsaltuk apukát is a játszira, hogy megmutathassuk neki, a kisfia mennyire élvezi a hintázást, de ott is csak lődörögtünk, nevettünk a gyereken, majd hazavonszoltuk magunkat.

Egyszóval semmi említésre méltó...