2010. június 17.

Ma is súroltuk a "megőrülök, de menten" témájú nap határát...
A reggel még tökéletesen indult, hihetetlenül ócccsó módon csinálnak generálást a bicajomon, a gyerekülés is megvan/elég pöpec/, úgyhogy szombattól "elindulnunk szép hazánkbúl":)

A délelőttöt még megúsztuk egy bevásárló-körúttal, na de ami utána jött...

Délben őfiókasága az istennek sem akart aludni, végül fél 2 körül csak sikerült neki.
Gondoltam, nekem is megadatik ez a lehetőség, ám mire már csorgott volna a nyál a számból a fáradtságtól, fiatalember felkelt.
Jött a hírhedt "séta" emlegetése, neki is indultunk szokásos portyázós körutunkra.
Félúton járhattunk valahol, amikor szinte nekifutásból jött a fejemnek egy bazi nagy bogár, de én mentem tovább mit sem foglalkozva a dologgal. A "szárnyas fejvadász" viszont úgy gondolta, hogy elidőzik még a fejemen, egészen belefúrva magát a teljesen összekontyozott hajamba.
Ezután jött a horror, ugyanis kisbarátom a fülem mellé költözött folyton zümmögve, én pedig az utca kellős közepén ugráltam fejemet rázva, már a hajamat is kibontva, de Ő mégiscsak ott volt.
Az első szembejövő biciklis srácot voltam kénytelen megállítani, aki készséggel kisegítette a szemétládát', aki nem volt más, mint egy jókora darázs. Búcsúzóul még benyomta a kis fullánkját a nyakamba, amit már itthon egy fél vodka és egy kis Calcium kíséretében sikerült kiszednem.









KisPocak pedig gyönyörűen fejődik tovább. 2 napja készségesen segít, az esti fürdés előtt pedánsan elpakoltatom vele a játékait a helyére, szó nélkül jön-megy, és viszi őket!!!
Ismét nem szeretnék elfogultságokkal beszélni róla, de véleményem szerint ez csodás dolog egy 1 évestől!