Nos, végre eljutotttam a blogírás ezen részéhez, amikor is naprakészen tudom tovább folytatni az írást, legalábbis minden tőlem telhetőt megteszek.
Fáradt vagyok és nyughatatlan...hajt a vérem, csak nem tudom, hogy hova.
Nincs idő semmire, mire felkelek fekhetek is le, erről szól a nap.
Mindig csak menni, tenni, csinálni, ügyködni.
Öcskös egyre értelmesebb, az ínyfájása meg egyre keservesebb:)
Cumisüveg egydüli fogása már stabil, kiskanálból való etetése is oké.
Mostanában többet igényli a napi alvást, lehet a fog miatt.
Ma brokkolit és répát főztem(volna) neki össze, de olyan csodálatosan köpte ki némi utálattal az arcán, hogy öröm volt nézni:)
Asszem ezzel még próbálkoznunk kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése