2009. október 29.
Megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a kisgyerekbe erőltetett puszta 1 kiló sütőtök majdcsak olyan állagban jött ki alul, mint ahogy bement felül:)
Jaja, csak ámultam, tanulmányoztam biológiailag, természettudományos szempontból is körbejártam ezt a kérdést, de úgy gondolom, hagynom kell, hogy a természet elvégezze a magáét.
Nemúgy a sóska, amit ma némi krumplika kíséretében 3 decivel el is fogyasztott.
Olyan jó étvágya van/tudom, ezt már oly sokszor ecseteltem/, de nem győzök hálát adni az égieknek, hogy nem egy olyan finnyatanya, mint az anyja. én sajnos....húúúúú, inkább több olyan dolog van, amit nem eszek meg, mint amit igen:(
E van.
A kajáit viszont írni fogom rendszeresen, mert előfordult, hogy már a 3. nap is ugyanazt akartam csinálni, apuka figyelmeztetett, hogy talán más is elférne a kisgyomorban. Ma puszta 15-20 kilót cipeltem haza a piacról, csak kisgyereknek vettem egy rakat zöldséget, és annak ellenére, hogy állandóan etetném, nagyon csenevísz:)
Néha olyan kis vékonynak látom...meg gyönyörűnek/na az elfogultság!/-gyönyörűnek egyébként mindig...
Grammatikailag még mindig csak a visongás és a fura köhécselés szintjén állunk, szerintem már rohadtul unhatja a ba-ba, ma-ma szótagolósdit. És  ki is röhög:)