2009. október 24.

Néha vagyok, néha nem..:D
Mostanság inkább a néhanem érvényes, ma estére is kicsikét leromosodtam.
Kuszaság és összevisszaság-ez jellemző, na, nem a családban, csakis nálam.
Minden téren kapkodok, sietek, igyekszem helytállni,/egyébként csinálom is a dolgokat, csakhát ugye a kuszaság/...
most is annyira vagyok lusta, hogy nem töltök fel képet...ennyit rólam..pedig cukipóknak újabb fürdési technikát alkalmaztam, édespofa nagyon, képek talán holnap!
Ma is megtettük a szokásos hétvégi zarándoklatot, bár véig azon járt az eszem/még itt is/, hogy nekem most mást kellene csinálnom?!?
ÁÁÁÁÁÁ, nem jó ez így, nem szabad, hogy KobakKapi rovására menjen.
A"baba-mama" szótanulgató kurzust serényen gyakoroltatjuk, bár több-kevesebb sikerrel.
Az eddigi,lenagyszerűbb és legfantasztikusabb, amit hallhattunk tőle, az ez volt:
áeeeeeeeeeeeeeeeeáááááááááááeáeáeáeáeá----és ez mind sikítva:D
Lesz ez még jobb is:)))




Gerharg Keifel: Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

-Te hatalmas kéz, szükségm van terád,

mert nélküled szine semmit sem érek.

Éreznem kell a tenyered melegét, mikor

felébredek és mellettem megjelensz.

Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,

hogy megmaradjak, és felépíthetem apró ajándékaim.

Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok,

ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

- Te kicsi kéz, szükségem van terád,

hogy belém kapaszkodj és megragadj.

Hadd érezzem kedveskedésedet, mert

érted kell kezet fognom sokakkal,

de játszani és mosolyogni sem tudok,

csak veled együtt, mikor átölellek,

s veled

együtt felfedezem újra a vílágot, a csodálatos, kicsiny dolgokat.

Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,

veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva

megköszönni dolgokat.

Légy mindig velem, erősítsd a kezem..