Ma gőzerővel megleptük a havat/vagy ő minket/, bazi nagy hó esett reggelre, mi pedig kaptunk az alkalmon.
Bár neylont nem vetettem be, kunyiztam egy kölcsönszánkót a szomszédtól, így azzal szeltük a havat.
Gyerekecske csak nézett, mint f.sz a lakodalomban/még jó, nem látott ilyet/, de mire terveztem a hazamenetelt, addigra már fülig ért a szája-nekem is, csak a hidegtől, mert lefagyott..
Ahhoz képest, hogy hajnal 2-kor még 'ciripeltem', nem vagyok fáradt, ma szintén ugyanaz vár, de már hányok az egésztől. Most úgy vagyok, mint anno Kölcsey, neki a fél szeme, nekem mindkét szemem előtt szinte összefolynak a betűk...jó lenne megtalálni azt a bizonyost, amit szerintem kivágtam valahogy költözéskor-az olvasószemüvegem.
Remélem mindenki gyűjti a gyereknek a stafírungot/tegnapi bejegyzésre utalandó/, tessenek ezt komolyan venni, ha a bűvkörömben akartok maradni!:))
Jajaja! Két napja "katonázgatunk", a gyerek kenőmájast eszik kenyérrel, én adom a szájába, ő meg csak nyeli-basszus...és még foga sincs:DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése