A múlt éjjelt az ágy szélén ülve töltöttem fejem lehorgasztva és várva, hogy mikor kell rohanni.
Volt alsó és felső "apanázs" is.
Senkinek nem kívánom, nembeszélve arról, hogy ha éjjel nem tudok normálisan /mégha csak egy kicsit is, de/aludni, akkor ölni tudnék.
Na, speciel magamat tudtam volna megölni azért, hogy rosszul mertem lenni.
A mai nap sem volt jobb, semmit nem ettem, mert már a kaja puszta gondolatától rosszul vagyok. És még mielőtt bárki is sikítozna a terhességem bebeszélésén, el kell, hogy tántorítsam a gondolattól, ugyanis a terhes nők nem f@snak 4 napon át.
Már ahogy indult a reggelünk, az is csak megerősítette a közérzetem, 7-kor keltünk, de nem bírtam kiszállni az ágyból. szédültem, rettenetesen fájt a derekam.
Magamhoz húztam fiókát és beleszugeráltam még egy kis alvást, így 11-kor'' keltünk. /már most szégyellem, ha rágondolok/.
Aztán délután még egy alvás...
Majd este séta, csak de csak vonaglottan..
De azért csak rájöttem valamire, jót tett a tegnapi ömlengésem:
A Tündérkert minden nap tartogat valami meglepetést, délután például mézédes, saját nevelésű koktélparadicsomomat dézsmáltam, most pedig.......kortyolgatom a Mojito-mat, benne a mentámmal, aminek minden áldott nap hízelgek, hogy nőjön szépen:))
Ez ám az élet:)))
Ezután már csak egy dolog van hátra, irány a Napsütötte Toszkána!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése