...nos, az új szerelem én vagyok...a fiam számára..
Eddig is képben voltam, csak most még jobban. Reggelente ölelő-szerelem van, délben kajaadó-szerelem, délután sétáltató-szerelem, este fürdető:)))
Mindennek örül, folyton fülig ér a szája/amikor épp nem, akkor ordít:))/és csodálattal néz rám. én meg olvadozok..
A "játszóházasdi"/merthogy egész nap móka van és kacagás/egyre nagyobb kaliberű, már mondókákkal traktálom a kis kobakját. Nagy kedvenc a "kerekecske gombocska", még a végére sem érek, ő már előre röhög...igen, röhög, még véletlenül sem mosolyog, hanem teli szájjal röhög:)
Van még "Hinta-palinta, Jó reggelt kívánok, stb. és a hapcizást szintúgy kiröhögi...csak tudnám, hogy mi olyan vicces ezen, nemcsak a sajátját, de az enyémet is.
A sütötökimádata jeléül ma is megkoronázom a napot egy óriási darab sütésével, adok hozzá csirkehúst is, imádja!
A tegnapelőtti  barack-keksz nem ment, valami volt a levegőben..Pedig minden nap szándékozom gyümölcsöt adni neki, nem is gagyit, hanem igyekszem vegyszermenteset..
Ma viszont....................megette a kukuricadara-csirkemell párosítást mind egy szálig!!!!!
Viszont: ma nagyon nyűglődike, nem nagyon bírok vele, próbáltuk a szokásos ebéd utáni alvást, de csak sírás-sírás.sírás lett a vége. Úgyhogy magam mellé vettem az ágyban, hozzábújtam, majd addig szuszogtam az arcába, hogy végül elaludt....25 percre...áááááááááá, a francba:)
A legújabb pedig amit megfigyeltünk, hogy odahúzza az arcocskájához a kezünket, hogy simogassuk...mert azt ő naggggyon szereti!